Szép Reggelt!

Még csak 9:17 de nekem máris zsúfolt a napom.

Kezdjük azzal, hogy 5 kor kellett volna kelnem, ha nem lett volna áramszünet éjszaka és csapja le az órámat. Így sikeren felkelek 5:32 kor arra hogy a kutya rámugrik és belenyal a fülembe.

Most komolyan, hát ki vágyik erre? Készülök lelökni, az ebet amikor látom, hogy éjfélt villog az óra

Sebaj, mond neki, így rövidebb lesz a sétád.

Gyors fürdés, smink belefolyik a szemembe, nem találom a fogkrémet. Már kezdek dühös lenni.

Felcsatolom a szemeteszsákra a pórázt és felkapom a kutyát. Kinyitnám az ajtót, valami oldalba rúg. Tévedés morogva eligazítva, újabb ajtó rángatás, persze, hogy zárva, persze, hogy nincsen a zárba a kulcs.

Újabb 5 perc kulcskeresés, nyomomban a szűkölő kutyával, kezemben a szemeteszsákkal.

Ajtón ki, kutya rángat a szemetes felakad mire leérek a földszintre több sebből vérzik és az utolsó pillanatban feladva a küzdelmet a földre hány egy almacsutkát, egy konzervdobozt és egy gusztustalanul nyálkás banánhéjat. Undorodva szedegetem, közben a kutya eltűnik a házban valamerre. Nekiállok üvöltözni a sötét, csendes házban.

Leérünk a térre, a kutya verekedésbe bonyolódik egy csivavával, itt jegyezném meg egyötöde a kutyámnak, aki ennek ellenére hanyatt vágja magát és sírva, nyüszítve feladja.

Pf. Az én kutyám, minő bátor lény.

Közéjük ugrom, kitapogatom a csivavát a fűben, merthogy alig látszik, lekapom az ebem nyakáról és arrébb tessékelem, majd összekaparom romjaiból kedvencem és rohanvást indulunk haza. Felmászok a harmadikra. Letapogatás; jobb kabátzseb, bal kabát zseb, ugyanez a nadrágéval és a zoknival is, ha van neki. Kulcs sehol.

Immár lassan elbőgöm magam. A vidáman loholó kutyával vissza a térre, nyomkeresés. Málna, a kutyalány, több botot és rohadt gyümölcsöt hoz nekem, mint kulcsot. Minél idegesebb vagyok ő annál jobban csak játszani szeretne.

Cirka fél óra bolyongás után meglelem a csivava támadás helyszínén a kulcsom, közben telefonálgatok, hogy késni fogok, nem sokat csak olyan másfél-két órát.

A kolléganő hangjából leszűröm, nem túl boldog a hírtől. De miért is lenne egy éjszakás műszak után?!

Újból irány a harmadik, a macskám éhen halva a lábaim alatt tekergőzik, így őt is megetettem, közben igazgatom dühömben elsírt sminkem, ekkor vagyok egy órás késében.

És miért is ne?!

Naná, hogy nem jön a busz. Kiesik a járat és a következő is késik. Minden lámpa piros, és minden hely foglalt. Az elem lemerül az MP3-omba, így zene kilőve, hallgatom a reggeli eszmecseréket…Nem derít jókedvre.

A sohánál egy nagyon picit hamarabb beérek a munkahelyre, ott meghallgatom az esti híreket, közben a hajam égnek áll. Elmegy az éjszakás, de nem közli, hogy sem a számítógép sem a tévé nem működik. Illetve a gép működik, csak nincsen internet. Egyetlen jó hír, hogy nem lesz a főnök ma. Épphogy leírom, már csörtet is be az irodába, meglehetősen morcosan csapkodja táskáját az asztalhoz.

És még csak 9:24 van.

Pf.