Gregó János
Nem lehet
Egy szimbólum, egy kellemes metafora,
Oly jól esne most nekem,
De nem lehet,
Hisz szemünk előtt pusztulnak nemzetek,
S válnak semmivé – nem csak emberek.
Egy rózsaszál, egy igéző-halk pillantás,
Oly jól esne most nekem,
De nem lehet,
Hisz a sírokban lázadó tetemek,
Teszik kulcsba kezüket: kegyelem.
Egy szivárvány, egy édes-bolondos zápor,
Oly jól esne most nekem,
De nem lehet,
Hisz térdre rogynak ártatlan gyermekek,
S gázolnak át rajtuk vad seregek.
Egy hörpintés, egy átmulatott éjszaka,
Oly jól esne most nekem,
De nem lehet,
Hisz kérdésemre hallgatag felelet,
Érkezik, és lopja el lelkemet.
Egy égitest, egy vezérlő-merész csillag,
Oly jól esne most nekem,
De nem lehet,
Hisz a jóság szüntelen lepereg,
S teszi közzé: a föld mily kegyetlen.
|