4. fejezet

 Amikor reggel Márta felébredt, teljesen idegen környezetben találta magát. Baldachinos ágyban feküdt és rajta kívül még 3 másik lány izgatottan motoszkált. Tulajdonképpen, ez volt az, ami fölébresztette.

 - Nahát Márta! Csak nem ruhában aludtál? – kérdezte tőle egy ismerős hang. Hermione volt az. Márta talárja egy székben volt kiterítve cipője pedig valahol a szoba zugaiba volt elhajítva.

 - Tiszta őrület, de nincsenek ruháim – szólalt meg végül, figyelmeztetve ezzel önmagát is a veszélyre, hogy amíg haza nem ér, ebben a kinyúlt pólóban és farmernadrágban kell feszítenie.

 A lányok elcsöndesedve figyelték új szobatársukat és mindannyian olyan képet, vágtak, amiről tisztán leolvasható volt a mondat, amely Márta fejében fogalmazódott meg: „Hogy képes valaki úgy eljönni, hogy nincs nála semmi?”

 - És a tankönyvek? – kérdezett újból Hermione szinte felháborodva.

 - Meg a pennáid? –csodálkozott egy másik lány.

 - Tinták és az üst? Netán pálcád sincs? – tódította egy harmadik. És ez volt az a pillanat, amikor a lány rájött, hogy mennyi minden szükségeltetik, ahhoz, hogy teljes jogú tagja legyen a Roxfortnak. Már kezdett teljesen bepánikolni, mivel szobatársai szinte megunhatatlanul sorolták az eszközöket, melyekre szüksége lenne, amikor egy apró manó tipegett be a lányok szobájába.

 - Elnézést – szólt sípoló hangján – hogy megzavarom a kisasszonykák beszélgetését, de Dumbledore professzor küldte Miss. Hall számára ezt a csomagot. – Mikor abbahagyta még három manó cipelt be egy hatalmas ládát és letették Márta elé.

 - Kösz! – motyogta maga elé a lány és figyelte, ahogy a manó csapat kivonul a szobából.

 Lassan felemelte a láda tetejét és az már várhatóan Roxfortos kincseket rejtett magában. A lány ámulattal kipakolt belőle mindent. Néhány ruhadarab is volt benne, és talár is, bár ezek minden méretben, valószínűleg, mert Dumbledore nem tudta Márta méreteit. Annak ellenére, hogy a láda tartalma szinte teljesen használt volt, a lány kitörő örömmel fogadta az ajándékot.

 Hermione – mint általában mindig – most is előre figyelmeztette Mártát, hogy el ne késsen első Bájital órájáról. Úgyhogy Márta felkapta magára az első olyan ruhát, ami szemre is jó volt rá, majd rávette az egyik talárt és kissé igénytelen gólya képét keltve, pennájával, tintával és ónüstjével útra kelt, hogy megismerje Perselus Pitont.

 - Hihetetlen, hogy a legelső óránk Bájitaltan! – fakadt ki Hermione mellett a lány. – Miért nem Átváltoztatástan, vagy Mágiatörténet? Egészen máshogy rémlik…

 - Én már elolvastam az Ezer bűvös fű és gombát, úgyhogy nem érhet meglepetés – vágott közbe a lány és vigyázva, hogy orra mindig magasabban legyen a Mártáénál, közeledtek az alagsori terem felé.

 Márta viszonylag türelmes lánynak számított, de a rengeteg lépcső, és a titkos járatok, no meg a megismerkedés Hóborc szellemével… Hermione sem segített az örökös tudálékos szövegével, de igyekezett minél kedvesebben bánni a lánnyal, amiért az olyan rendes volt vele a vonaton.

 Az évnyitó vacsoráján Márta még csak nem is lett figyelmes Pitonra, de nem volt szüksége semmiféle tájékoztatásra ahhoz, hogy tudja milyen ez a férfi. Mióta csak olvasta a Harry Potter könyveket, még a dementoroknál is jobban gyűlölte Pitont.

 Mikor végre leértek a tömlöcbe, ahol az órát tartották, a lányt elöntötte az undor. Valóban jelen voltak az üvegekben úszkáló döglött lények és az egyéb faliképek sem keltettek jobb hatást.

 Piton belibbent talárjával a tömlöcbe és névsorolvasás után (melyen, meglepő módon Miss. Hallként volt feltüntetve hősnőnk) rögtön bele is vágott

 -… Mivel itt nemigen hadonászunk pálcával – monológja közben Mártának eszébe jutott, hogy nem talált pálcát a ládában. De lehet, hogy csak nem figyelt elég jól. Még ha csak a látszatot is akarják kelteni, akkor is szüksége van egy gallyra vagy valami…

 Ahogy morfondírozott szokás szerint le maradt. Piton már feltette az első kérdését Harry számára, és ez a jelent is szörnyen ismerős volt neki. Egy kis gondolkodás után rájött, hogy ürömteában az őrölt aszfodélgyökér az élő halál eszenciát eredményezi.

 Márta minél magabiztosabb volt, Harry annál kétségbeesettebb. Hermione kettőjük között az izgalomtól majd kiesett a padból. Mártának rettentő sok energiájába került, hogy egyik kérdésre se ordítsa be a választ, ugyanis mindenre pontosan emlékezett, amit könyvben olvasott.

Sikerült Pitonnak levonni az első két pontot, és Draco meg a barátai valóban nevettek mindenen. Természetesen mind a két pont igazságtalan volt. A lány kicsit sajnálta, hogy nem avatkozott közbe, de Hermionéval ellentétben, ő lelkileg fel volt készülve, hogy Piton órája kifejezetten rossz lesz. A nap hátralevő részét egész izgalmas órák töltötték ki. Volt egy Sötét Varázslatuk és egy Átváltoztatástan és egy Bűbájtan is. Márta hamar rájött, hogy olyan sok dolog nem fért bele Rowling könyvébe. Ez volt az első, ami megtetszett neki, és amennyire csak lehetett ki is használta. Hermione abból a szempontból ideális barátnőnek bizonyult, hogy szívesen beszélgetett Mártával mindenről, ami a tanuláshoz, vagy a könyvekhez kapcsolódott. És a mugli származása miatt, szerencsére sok mugli könyvet olvasott. Tulajdonképpen mindig volt közös témájuk, és Márta nem bánta, ha több időt tölt vele Hermione mint Lavander, de az elkövetkezendő hetekben elkezdett aggódni. Nem csak rémlett neki, de tudta, hogy nem sokára jönnie kell egy trollnak, amit majd a fiatalok győznek le. De amióta Hermionénak ilyen jó barátnője volt, esze ágában sem volt Ronékkal megismerkedni. Fenn ált a veszélye, hogy még csak nem is barátkoznak össze.

 Nem is kell mondanom, hogy minden órát legalább olyan izgalommal várt akár a többi gólya. S később egy bükkfa pálcát is kapott, bár azzal csak hadonászott, hátha úgy tűnik, varázsol is vele.

 Egyik ilyen átlagos napon épp Bűbájtan órára igyekeztek és Márta Hermionéval beszélgetett.

 - Mit gondolsz, miért támadták meg a Gringottsot? – kérdezte Hermione.

 - Nem tudom, de nem is érdekel – válaszolta a lány mivel nagyon ingerült volt. Barátnőjének ekkor már régen tudnia kellett volna Bojhoskáról, és a csapóajtóról, amit őriz.  A helyzet súlyosan aggasztóan festett. Márta érezte, hogyha nem tesz gyorsan valamit, Rowling egész története katasztrófába torkollik, már az első évben. Belegondolni sem mert, hogyha Hermione nem megy Harryékkel évvégén, a csapóajtón túlra, akkor hogy fogják a fiúk felismerni, hogy a növény, amibe beleesnek, ördöghurok?

 - Mi az? Min gondolkodsz ennyire? – szólalt meg újra Hermione, mikor már helyet kerestek maguknak.

 - Nézd! Nem ülünk oda Harryékhez? – kérdezte Márta, válaszra sem méltatva a lányt.

 - Oda? – fintorgott a lány – Annak a Ron Weasleynek már a vonaton is piszkos volt az orra!

 Márta továbbra sem vetett ügyet Hermione vonakodására, és a fiúk közelébe ült, miközben jó hangosan köszönt nekik.

 Az óra szerencsére úgy telt, ahogy az a könyvben is meg volt írva. Hermione rendesen kioktatta Ront, aki ezt nem segítségnek vette. Márta akkor már tudta, hogy jobb lenne, ha lemaradnának, de akkor Hermione nem köt ki a lányok mosdójában. Így fájó szívvel, de hagyta, hogy az események kövessék egymást a normális ütemben.

 - Nem csoda, hogy mindenki utálja – hangzott fel a morcos mondat a két fiú felől. – Ez a lány kész rémálom! –folytatta, s Márta rápillantott barátnőjére. Hermione a könyvébe temetkezett és nem is pillantott fel belőle. Ami még felháborítóbb volt, nem is sírt!

Márta kétségbe esetten, lázasan gondolkodott.

 - Hermione – szólt oda neki hanyagul.

 - Tessék? – kérdez vissza, de nem néz föl a könyvből.

 - Ron épp most mondta, hogy rémálom, amit teszel, és hogy mindenki utál! Micsoda szörnyű modora van! – Márta penge vékonyra préselte össze az ajkait, hogy ne sírja el magát ő is. Hermione felnézett a könyvéből és előre bámult, oda ahol a fiúk haladtak. Egy darabig tátott szájjal lépkedtek utánuk, majd könnyes szemmel felgyorsított és meglökve Harryt elsietett.

 - Szerintem meghallotta – hallja a választ a lány, és bár szörnyű volt ezt tenni Hermionéval, azért felsóhajtott. Utolérve a két fiút, velük együtt ment be a nagyterembe ebédelni. Odabent, minden diák izgatottan várta az ünnepséghez kijáró finom ételeket, csak Márta ült a székén feszülten, várva, hogy Mógus berontson és szétkürtölje, hogy az iskola területén van egy troll.