Mókuskerék
Érezted már, hogy a világ összeesküdött ellened? Hogy unalmas, monoton az életed?
Olyan, mint egy mókuskerék, vonzza a tekintetet, a testet, mint ahogy a hörcsögöt is vonzza a kis kerék.
Te is beszállsz. Rálépsz egy fokra s megpördül a kis tákolmány.
Forgatod, forgatod, élvezed.
Minden egyes fordulat után más szemszögből látod a tájat, a világot.
Úgy érzed magad, mint egy gyerek, kíváncsiságod felülmúlhatatlan, rá – rá csodálkozol mindenre, az apróságok is vonzanak.
Aztán már annyit forogtál, szédülsz, unod, és hányingered van. Ami a legrosszabb, hogy nincs újdonság. Már minden szögből láttad a tájat. Nem változik semmi. Ugyanaz a környezet, ugyanazok az emberek, ugyanaz a levegő.
Forgatod a kereket, lassan és gyorsan, de ugyanazt látod. Monoton, unalmas.
Mindennap rálépsz ugyanarra a fokra, ugyanazzal a lábbal. Telnek a napok, hetek, hónapok.
Jön a monotonság.
Unod az embereket, s a baj abban rejlik, hogy talán ők is unnak téged. Szépen sorban elhagynak, megcsalnak érzéseidben, és te naivul magadban keresed a hibát.
Távolodsz az élni vágyástól….sorban csalódsz, fáj a szíved, a tested.
Aztán egyik reggel arra ébredsz, hogy megállta mókuskereked, és nem tudod forgatni, de már nem is akarod. Fáj a lábad, elfáradtál.
Pihenni akarsz. Nyugalomra vágysz. Visszavárod azokat, akik elhagytak. Te is tudod, hogy nélküled az ő életük is más. De nem tudsz segíteni. Mert a homokszemek leperegtek az órádban. Azt, ami elmúlt, soha nem tudod vissza fordítani.
Nem marad más csak a hőn áhított pihenés. De vajon jó az, ha pihensz?
Közben elhagynak azok is, akik eddig melletted maradtak.
Te döntesz, beszállsz egy másik mókuskerékbe, s kezdődik minden előröl.
|