Nos, akkor rólam egy nagyon kicsike.

Részemről 25 éves vagyok, de néha úgy érzem a duplája. Noh, ja. Ami késik, nem múlik.

Budapesti utcáit rovóm és a párommal élek, meg a nagynénémmel és Rudival a csincsillával. Megjegyzem ő a legjobb fej, meg a legszebb is.

Munkával tartom fent magam, amit túlságosan nem kedvelek, de jelentkezzen, aki szeret dolgozni. Mazók előnyben.

Kevés szabadidőmet, játékokkal és naplopással töltöm. Ha másban nem, abban jó vagyok.

Nem is emlékszem mikor szerettem bele az írásba, de az tuti, hogy Ady Endre költészete iránti rajongás az egész okozója. Rá haragudjatok, ha utáljátok műveimet, neki már úgyis mindegyJ

8- dikos koromban írtam az első cikkemet, bár akkor inkább csak saját magamnak.

Igazán nagy áttörést a szakközépiskolám, nevezetesen Lengyel Gyula Kereskedelmi szakközépiskola, könyvtárosa hozta meg számomra.

Imádott könyvtársnőm, Alexa, rajongott minden művemért. Ha nem így lett volna, sosem lettem volna elég bátor írni. Mivel ő hitt bennem, a szakközépes éveim az írásról szóltak. Akkoriban minden megihletett, a napfogyatkozástól, a lehetetlen szerelmekig. Persze, tudom én az mindenkit.

10.-es koromban, nagydolog történt az életemben, ugyanis hivatalosan az iskola újság, Mérleg, főszerkesztője lettem, ekkor egy kicsit hanyagolni kezdetem az írást, sok más teendőim elvontak tőle.

Mégis én leszek az aki rövidebb szösszenetekkel fog benneteket traktálni. Egyrészt, mert az megy, másrészt ugye türelem, meg kitartás.

Álmokról:

Azt hiszem, vannak bizonyos tényezők melyek kellenek az álmokhoz és ha egyszer válogathatnék akkor egy ilyen helyen szeretném tölteni napjaimat.  

Megihletne már csak az is ha kinéznék az ablakon.

De egyetértek egy kedves ismerősömmel, aki azt írta, hogy rossz korba született. Én is.

Olyan korban élnék ahol lovakkal közlekednék, hosszú, színes ruhában. Igazán nőnek tekintenének és a férfiak udvariasan beszélnének velem. Ülnék csodaparipám nyergében, hajamat összefonnám, és a vállamon pihentetném. Mindig csak mosolyognék és hagynám, hogy a lovam patkója által felkavart por az arcomra ülepedjen. Várnám és hinném az igazi hű szerelmet.

Amikor kinéznék csoda palotám ablakából madarak éneke csalna magával, hogy megéljem és elmeséljem a meséket, melyek rabul ejtik szívemet.

Álmodnék, és nem hagynám, hogy elrontson a világ, amiről immár lecsúsztam.

Lennék harcos, ki elhajózik hatalmas vizeken és harci indulókat énekelnék, megtanulnék kardot forgatni és hősként vonulnék ellenfeleim ellen. Hajam együtt lobogna a lovam sörényével, ha elesnék a fájdalmat a népemért viselném.

Hős és utazó. Bejárnám a világot és mindenhol mesélnék. Világok kalandora lennék, ki sárkányokkal is szembe száll., hogy meséket szőjjön róluk.

Uralnám a világot és a négy évszakot, barátja lennék a magányos lelkeknek és azoknak akik párosan járják a világot.

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni"

Mégis ímádok álmodni, úgyhogy ne zavarj ha csukva a szemem;)