Ébredj!

Érezted már, hogy a világ összeesküdött ellened?

Hogy mindegy mit csinálsz, mindig ugyanoda lyukadsz ki?

Hogy minden szánalmas próbálkozásod kudarcba fullad?

Hogy sose leszel senki?

Mert én nap, mint nap megküzdök ezekkel a gondokkal.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon tehetnék e valamit, vagy romlott az egész.

Mindig más és más hiteti el velem, hogy nekem a világ nem társam az életbe. Néha csak úgy magától felborul az érték rendem és én pontosan forgatókönyv szerint esem kétségbe

Nehezen éretem meg még mindig a „felnőtteket”, hiába vagyok 25 éves. Olyan mintha nem ugyanazon a bolygón élnék velük.

Annyira szeretnék még mindig „gyerek” lenni, játsszam a felnötösdit, hogy ne legyen felelősség a vállamon, hogy elhiggyem, minden problémát megoldanak helyettem.

És nem, és nem. Nem történik semmi, ha én nem mozdulok meg önmagamért.

Mindig vágytam rá, hogy végre ne lány, hanem nő legyek. De miért kellett ekkorát csalódnom az életben? Miért nem áll kicsit mellém, hogy össze tudjam szedni magamat? Hogy lássam, mi változik velem, tőlem.

Mindent kipróbáltam már amit elveim legmélyén tiltottam magamtól. És nem lett jobb semmi.

Igen, nekem is eszembe jutott, hogy bizony bennem van a hiba, én nem csinálok jól valamit.

Nagyon nehéz belátni, hogy hibát hibára halmozok.

Persze én mindig tudom, mit akarok. Ha, ha, ha.

Naiv kis liba vagyok. Kapom sorba a jó kis leckéket. Sokat önhibámból, de van, amit csak úgy pofon gyanánt szán nekem a sors.

Lehet tombolni, kiabálni, másokat hibáztatni, mint ahogy én azt mindig teszem. Keresem a sok kis bűnbakocskát, hogy biz én nem rontok el semmit. Aztán meg nem értem, hogy miért nem lesz jobb.

Mégis egy szép téli, napsütötte napon világosság gyúlt kis agyamban.

Mások nem felelősek értem. Nem vagyok én a Kisherceg rókája.

Szelíd vagyok én magamtól is, csak bírni kell velem.

Vannak emberek, akiket sosem bántanák meg, hiszem én, és mégis ők kapják tőlem a legtöbb sarat. Mert nem vagyok elégedett magammal.

Csak hát nem ők döntenek helyettem, ez biza az én dolgom.

Meg kell elégednem azzal, ami vagyok, mert sose leszek más.

Nem leszek gazdag, szuper okos, modell alkatú, mert nekem nem az a sorsom itt a Földön.

Két lábamat a talajra kell vetnem, hogy ne húzzon fel az ego, ne legyek lufi ami a fellegekbe száll, hogy aztán kipukkadjon és fennakadjon egy fán.

Látok mindent csak olyan nehéz lesz megváltozni, ha nem lehetetlen, de minden erőmmel azon leszek.

Igyekszem majd mindenkinek meghálálni, hogy velem voltak szertettek kitartottak mellettem.

Csak könyörgöm, tartson ki a tudatom!!!!