5. fejezet

 - Ron! Most miattad Hermione a lány vécében sír! Az utolsó óránkra már be sem jött! – pirított rá Márta, mire Parvati rögtön felkapta a fejét.

 - Hát te ezt meg honnan tudod? – kérdezte meglepve.

 - Én is láttam őt. A barátnője vagyok nem? – mondta kicsit sértődötten.

  Ron ugyan alig láthatóan az ajkába harapott, de Márta tudta, hogy ez nem lesz elég.

Ebben a pillanatban Mógus berontott a nagyterembe, hogy szétkürtölje a troll megjelenését. A lány az elmúlt idő alatt, nem egyszer váltott pillantást Dumbledore-al, aki megnyugtatóan derűsnek látszott.

 - Hogyan kerül ide egy troll? – kérdezte Harry és meglepett arcot vágott.

 - Kit izgat a troll… - vágott közbe a lány, mielőtt Ron elmondhatta volna a szövegét. – Hermione nem tud róla! – mondta, majd segítség képen kezével nagy ívelt köröket írt le, mintha az elősegítené agyuk gyorsabb működését. – Gondolkozzatok, fiúk!

 - Szerintem igaza van. – fordult Harry Ronhoz és összeráncolt szemöldökkel figyelte a Hugrabugosokat, akik pont az ellenkező irányba terelődtek.

 - Most lógjunk meg, amíg Percy nem figyel! – sietette őket a lány és a nagy kavalkádban igyekezett mind a kettőjükre hatással lenni.

 - Jó, de úgy csináljuk, hogy ne vegyél észre! – kötötte ki Ron, és mind a hárman behúzott nyakkal igyekeztek elsuhanni a Hugrabugosok felé. Miközben Márta feszülten arra gondolt, hogy minden úgy haladt, ahogy annak lennie kell. Behúzódtak egy mellékfolyosóra, ahol Piton elhaladt mellettük. Jó színészi képességeivel a lány megvonta a vállát, amikor Harryék rákérdeztek, vajon mit keresett a tanár a harmadik emeleti tiltott folyosón. Szerencsére nem tudtak sokat beszélgetni, mert mind a hárman megtalálták, vagy inkább megszagoltál, a troll búvóhelyét. Mikor feltűnt a szörnyen bűzös hatalmas lény, még Márta is teljesen elcsodálkozott.

 - Nézzétek! Bemegy oda! – lelkendezett Ron.

 - A kulcs a zárban van… Bezárhatnánk oda – mondta Harry.

 - Remek ötlet –felelte kissé bizalmatlanul Ron és már indult is volna, hogy elvégezze a grandiózus ötletet.

 - Ne! – suttogta Márta. – Meg vagy őrülve? Az a lányvécé. Hermione odabent van!

 - Ugyan Márta! Nem biztos, hogy pont ebben van – legyintett Harry. S mielőtt a lány leteremthette volna barátját, Hermione már sikított is.

 - Istenem! – pánikolt a lány. – Gyorsan! Futás, srácok, segítsünk neki! – Mártának nem kellett kétszer mondania. Minden esemény, Harry kviddics csapatba jutása, vagy az éjféli párbaj, az összes furcsa óra… semmi sem ért fel a hatalmas szürke, bűzös trollal, ami most készült barátnőjét eltenni láb alól. Normális esetben Márta nem félt volna, hiszen tudta, hogy hogyan végződik ez a rész. De most ő rendesen bekavart. Az elmúlt hónapok még csak közel sem történtek úgy, ahogy azt Rowling leírta. Több esemény történt meg Mártával, mint Harryvel.

 - Tereljük el a figyelmét! – kiáltott fel Harry és felkapott egy csapot, amit a falhoz vágott. Márta izgalmában mindent elfelejtett, amit olvasott.

 - Csak ez jutott az eszedbe? – ordította a lány és Ron felé fordult. Dugd az orrába a varázspálcád! – kiabálta kikelve magából, és ahogy visszhangzott a mosdó, szinte könnyfakasztóan nevetségesnek tűnt, amit mondott. Hermionén kívül,(aki teljesen meg volt dermedve) a két fiú idétlenül figyelte Márta kitörését. A troll teljesen felbőszült a hirtelen jött mozgolódástól és megindult Márta felé.

 - Nem! Ne! – kiabálta a lány, s közben Harry próbálta kivinni Hermionét a helyiségből. – Te mogyoróagyú! Ron felé kéne másznod! – üvöltötte a lány és minden apró részletében ragaszkodott ahhoz, amit olvasott.

Ron idétlenből átsuhant riadtba, és kétségbe esetten visszakiabált.

 - Hogy képzeled hogy rám? Miért pont én?

 - Mert neked kell megmentened minket! – harsogta Márta és már a könnyeivel küszködött. – Csinálj valamit Ron! – a troll már teljesen sarokba szorította, így ha akarta sem láthatta volna, hogy mit ügyködnek a barátai. A hatalmas szörny felemelte furkós botját, és készült, hogy lecsapja Mártát, akár egy legyet. Már teljesen kilátástalannak tűnt a helyzet, a gólyák már nem is beszéltek egymással, és szinte percek teltek el, mikor a lány végre meglátott egy hatalmas vécécsészét a troll feje felett, amely a gravitáció segítségével száguldott a föld felé. Szerencsésen eltalálta a szörnyet, ami úgy dőlt el akár egy darab fa.

- Meghalt? – kérdezte Márta, bár tudta a választ.

 - Áh… nem hiszem – válaszolta Harry. –Talán csak elveszítette az eszméletét.

 Az ismerős mondat hallatán, a lány megkönnyebbülten felnevetett. Hermione még mindig ott kuporgott a szemközti falnál, de a veszély már érezhetően elmúlt.

 - Csodálatos voltál Ron – dicsérte megmentőjét Márta, aki fülig el is vörösödött.

 McGalagony a zajok hatásárára másodpercekkel később berontott a vécébe, Pitonnal és Mógussal.

 - Mi volt ez? – kérdezte a professzorasszony, s közben mérgesen Mártára tekintett. – Maga? Megint maga? Tudják maguk mekkora szerencse, kell ahhoz, hogy túléljenek egy ilyen incidenst?

*

Bármi is történt azon a délutánon, Mártát már nem érdekelte, ha nem történik minden úgy, ahogy az le van írva. Az első adandó alkalommal, amikor négyen maradtak a klubhelyiségben, úgy döntött, hogy mindent elmondd az új barátainak.

 - Ezt nem értem… Akkor te nem is vagy boszorkány? – kérdezte Harry.

 - Az nem lehet! – tiltakozott Hermione. – Ugyanis varázstalan emberek nem léphetnek a Roxfort területére!

 - Nem tudom, hogyan, de itt vagyok. Dumbledore engedélyezte, hogy itt legyek, mert… mert nem tudom.

 - Te tényleg ismered a jövőnket? – kérdezte tátott szájjal Ron, akin látszott, hogy ez érdekli a legjobban.

 - Hát… ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen Harry életéről olvastam. – magyarázta félénken a lány, mert látta, hogy Harry egyre rémültebb.

 - Nem akarom, hogy tudj az életem minden lépéséről – szólalt meg végül a fiú és kerülte Márta pillantását.

 - Harry… ez most nem olyan – válaszolja a lány. – nálunk otthon mindenki ismer téged! Filmet is készítettek már! Lányok százai, rajong érted, meg Ronért! – hadarta és remélte, hogy ezzel majd jobb kedvre deríti.

- Nahát! Tényleg? – kérdezett vissza kajánul Ron és Hermionénak megmutatta nem létező dagadó izmait.

 Harryt nem érdekelte, hogy hány ember rajong még érte. Elég teher volt neki, hogy megtudta varázsló. Zavarában úgy döntött, hogy inkább fölmegy a szobájukba és megpróbál aludni. Miután Ron barátja után sietett, Márta fáradtan hátra vágta magát egy kanapén és gondterhelten beszélt maga elé.

 - Haza kell valahogy jutnom. Nem lett volna szabad eljönnöm ide. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogyan mehetnék haza.

 - Biztos vagyok benne, hogy varázslat segítségével jutottál el ide – magyarázta Hermione meggyőzően.

 - Az lehet – hangosan felsóhajtott miközben felállt a kanapéról. – Mindent elrontottam. Amióta itt vagyok, semmi sem úgy megy, ahogy kellene.

 - Ne hibáztasd magad! Legalább segíthetsz nekünk Nicolas Flamel rejtélyében. – próbálta a pozitív oldalát nézni Hermione.

 - Igen, talán… - dünnyögte a lány és honvágytól szenvedve ő is elsétált, hogy kipihenje magát, még a 2 tekercses Bájitaltan házija előtt.