Lumos.hu fanfiction oldalára írt vicces pályázati beadvány.

Valentin napi esemény

Gyönyörű napsütéses délelőttre ébredt a világ leggonoszabb ura. Mostanában képtelen volt sanyargatni alattvalóit. Már Harryt sem volt kedve üldözgetni!
Reggelente szokás szerint leborotválta a fejét, a hasát, a lábát, és mindenét ahol szőrös volt, majd betette a kontak-lencséit, hogy elnyerje idétlenül félelmetes külsejét.
- Tudja Nagy Úr, hogy milyen nap van ma? – kérdezte alázatosan nyáladzva Féregfark.
- Valentin nap… természetesen. – Voldemort nagyot sóhajtott és lábakat megremegtethető tekintetét az égre emelete, amit most éppen nem látott, mert plafon fedte azt.
- Az a nyomorult kis sebhelyes, elhalászta a legjobb nőt a mai napon.
Féregfark villámgyors bólogatásba kezdett.
- Igen Nagy Úr! Láttam őt Minervával! Nem bírták visszafogni magukat, de biztos forrásokból tudom, hogy Potter csalja a tanárát azzal a hisztis szellemmel.
- Te bolond! Azt hiszed, érdekel ez most engem? – tette föl szkeptikusan a kérdést Voldy.
- És Granger Uram? Esetleg mára ő szóba jöhet? – az alattvaló villám gyorsan előkapta listáját és kihúzott rajta pár nevet. ( - McGalagony….Harry Potter…igen.)
- Egy sárvérűvel? – háborodott fel a világ leggonoszabbja. – Nem mintha nem tudnám használni, de úgy tudom titkos viszonyt folytat Rita Vitrollal.
- Óh… anyám! - öklendezett Féregfark és még két nevet kihúzott a végtelennek tűnő listán.
- Igen tudom. – mondta együtt érzően a Nagy Úr. És mintha azzal a Gróp nevű óriással is gyakran látnák mostanában.
- Na és Pansy Parkinson Uram? – olvassa tovább a listát Féregfark.
- Merlinre te állat! Csak kiskorúakat tudsz nekem ajánlani? Még soha nem voltam egyedül Valentin napon. - kesergett Voldy, persze csak szolidan, hiszen ő a világ leggonoszabb ura.
- Elnézést… Szóval itt van még egy jóslástan tanár.
- Áh! Már szakítottunk. Dobott valami kentaur miatt. – Voldy egyre elkeseredettebben bámul Féregfarkra és félelmet keltő pofija, eltorzul egy síró ronda gyermekébe.
- Umbridge! – ordított fel diadal ittasan az alattvaló, de máris lelohadt a mosoly az arcáról, mikor Voldy pillantását elkapta.
- Tavaly annyit szenvedtem vele! Tudod hogy egy közönséges… ne mondd, hogy nem emlékszel, amikor rajtakaptam Rubeus Hagriddal!
- Sajnálom Uram. Ez kiment a fejemből. – válaszolta lemondóan Féregfark és félre dobta a listát. Leült Voldy mellé az ágyra és megveregette a hátát.
- Ne aggódj Nagy Uram! Én vagyok a leghűségesebb alattvalód! Ha rajtam múlik, nem leszel egyedül Valentin napon! – mosolygott a férfi és buzgón bólogatott.
- Végülis… a múltkor, amikor visszanyertem a testemet, már meg is fürdettél. – rántotta meg a vállát Voldy és elindult, hogy Féregfarkkal együtt kergessék a pillangókat, vattacukrot eszegetve.