Fantázia határai

1. fejezet

Ugyan olyan napsütéses augusztusi délutánnak nézünk elébe, mint bármikor. A legtöbb diák ilyenkor kimegy focizni, vagy futkározik a parkokban. A legtöbben a nyár lehetőségeit és a tengernyi szabad időt kihasználva semmit tevéssel ütik el az időt. Az anyukák mind teszik anyai kötelességüket, és sorra mossák ki Persil-el a kölykök lyukasra nyűtt cuccait. De volt egy lány az utcában-én is ismertem őt. - aki soha nem ment ki a parkba fagylaltot nyalni, vagy fogócskázni. Legtöbbször ez a lány csak a szobája rejtekében ült és könyveibe temetkezett. Legalább száz, vagy talán ezer könyve volt és mindet olvasta legalább egyszer. Volt egy sorozat, amit kifejezetten szeretett olvasni. Meg sem tudná mondani, hányszor olvasta el a hétkötetes csodát. - ahogy ő nevezte. Akkor azt mondtam magamnak, hogy Márta nem komplett, hogy a nyáron fakó fehér habtestét zárt ablakok mögé rejtve olvas. De azon a nyáron történt valami, aminek segítségével Márta átélt egy sokkal nagyobb kalandot, egy olyat, amilyenről az utcában élő gyerekek többsége még csak álmodni, sem mert volna.

Mint ahogy már azt gondolhatjátok, Márta ül az ágyán és éppen kedvenc tevékenységének hódolva, olvas. Méghozzá Harry Potter könyvet. Szám szerint az elsőt. Cím szerint a Bölcsek köve-t. A lapjai már teljesen elsárgultan lengedeztek, de nem lehetett elégszer elolvasni.

Az ajánlásokon átsiklik és rögvest az első fejezet kezdetéhez, lapoz.

 - A kis túlélő! - gondolja Márta. – Már belegondolni is olyan jó.

Mit adhatnak az ember számára a betűkkel tele nyomtatott lapok, arra csak most jött rá igazán a lány. Kezét óvatosan ráhelyezte a könyv bal oldalára, és szemével végig pásztázta az első oldal történésein. Szinte minden megszűnt körülötte, ahogy sokadszorra ismerkedett meg Dursley családdal, Dumbledoreval és Harry érkezésével. Talán kopogtattak is, amíg olvasott, de nem érdekelte. Csak olvasott tovább és rövid időn belül elérkezett a hatod fejezethez. Harry épp a kilenc és háromnegyedik vágányról induló vonaton csücsült és Márta teljesen átérezve magányos helyzetét elképzelte, hogy ő is ott van vele. Ekkor a betűk a szeme előtt teljesen összefutottak. A lány szíve hevesebben kezdett verni és arca is kipirult. Rémületében, amiért így megszédült becsukta a könyvét és úgy döntött, hogy tesz egy sétát a konyha felé meg vissza. Úgy is volt. Lesétált a lépcsőn és a konyhában kinyitva a hűtő ajtaját egy kis tej után kutatott a tekintetével.

 - Te meg mit csinálsz itt? - Márta újból megijed, és nagyot ránt a frigó ajtaján.

 - Gondoltam iszom egy kis tejet. – mondja hirtelen lopakodó természetű édesanyjának összeszorított fogakkal és szemeit egy pár pillanatig csukva, tartja.

 - Már vagy háromszor voltam fent nálad, és egyetlen egyszer sem válaszoltál nekem! – vonja felelősségre az édesanya és ő maga is, leül a konyha asztalhoz, miközben Márta a pohár tejjel már el is helyezkedett.

 - Olvastam – válaszolja őszintén a lány és belekortyol italába.

 - Mindjárt gondoltam. Ahelyett, hogy kimozdulnál egy kicsit a házból… - Márta édesanyja gondterhelt arccal figyeli a lányát. – Teljesen falfehér az arcod! Egész nyáron, csak a könyveidet bújtad.

 - Anya! Kérlek… - a lány igyekszik anyját lerázni, és miután kiitta a bögre tartalmát, lassan visszaindul a szobájába.

 - Márta! – kiált utána keményebben az anyja. – Ne felejtkezz meg egy nagyon fontos dologról kislányom! Ez te elképesztően biztonságos világod csak illúzió! Ott nem véd meg senki téged, ha számlákat kell majd kifizetni… - Márta anyukája nyakán kidagadnak az erek, ahogy lánya után kiabál, s közben szíve összeszorul. Azt szeretné, ha Márta egyszer felnő, már akkor értse milyen nehéz megélni. – Szállj le a földre kisasszony és élj velünk a valóságban!

 Mártát nem érdekelték anyja szavai. És korántsem látta olyan tragikusnak a helyzetet, ahogy azt a családja látta. Ő egyszerűen csak szerette olvasni a könyveit. Meglátta azokban a szépséget és a csodát. Mind azt, amit mások nem voltak képesek. Lelki szemei előtt képes volt átélni mindent, amit a könyvekben olvasott. És mivel ezt nagyon szerette napjában többször is csinálni, kétségbe esetten kiabáló anyját magára hagyva ismét a Bölcsek köve fölé hajolt.

 - Na,… hol is jártam? – kérdezi magát, és 94. oldalon nyitja ki. Meglepetésére a könyv azonnal megmarad. A lapok nem szállnak semerre, csak a 94. oldal látható teljes fényében.

 Márta izgatottan olvasni kezd, és ismét látja maga előtt a pályaudvart. Milyen friss a levegő. Hosszú hajába csap a szél és a nyüzsgő diákok sokaságának zsivaját hallgatja.

 A lány szeme előtt ismét megremegett a kép, de most már nem akarta becsukni a könyvet. Előfordult ez már máskor is… Kicsit elfáradt a szeme. Ennyi az egész…

Ekkor még én sem sejtettem, hogy Márta világa megváltozik. Kezei a lapokkal együtt felforrósodtak és szemmel látható volt a körülötte lévő feszültség. Majd egy óvatlan pillanatban átlépte a határt és már képtelen volt bezárni a könyvet. Csak pár perc telt el így, de Mártának éveknek tűnt. Amikor újra ki merte nyitni a szemét, a talaj ingadozott alatta és egy szűk folyosón találta magát. Először azt hitte, hogy csak szédül, és ezért forog vele a világ. Majd miután oldalra pillantott, észre vett egy ablakot és a kint elszáguldó fákat. Hirtelen egy gőzmozdony hangos sípolása hangzott fel a lány pedig ijedtében felugrott.

 - Minden rendben kisasszony? – kérdezte egy arra haladó öregasszony hatalmas kulival, amit maga előtt tolt.

 Márta szemei elkerekedtek száját, pedig képtelen volt csukva tartani. Válaszra sem méltatva az asszonyt, rohant, hogy valahogy leszálljon a vonatról.

A Harry Potter könyvek szereplői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyünölcsei. Én csak kölcsön vettem őket magam és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt.