Micsoda Dizájn!! Új enter új háttér épp csak logónk nincs még, persze mindennek eljön az ideje. Már csak a dal hiányzik, amit szeretnék fölteni, hogy olvasás közben meglegyen a hangulat.

Borzasztóan örültem, hogy Klaudia frissített!! Rögvest elolvastam mindet... utána egyből szomorúan hajtottam le a lap-topom tetejét, és megvallom nem szoktam sírni, most mégis könnyeztem. Nem... Soha...Utálok mások előtt sírni. Úgyhogy vissafogtam magam. De tény, hogy olyan embert veszített el, ami sokban elősegítette azt, hogy teljesen átérezze az ürességet. Olyan sokat foglalkozom az emberek érzéseivel. Folyton figyelem, hogy mikor ki mit érez. Ha Debrecenben járok, vagy csak az utcán... csöndben végig sétálok, és hallgatom az elcsípett szavakat. Mit gondol? Mi lehet benne? A lelkében? Ha szüksége van valakinek segítségre, igyekszem megoldani a problémát. Ez az egész nevetséges. Talán amióta csak megszületett a fejemben Éda olyan akarok lenni mint ő. De az én lelkem már hamarabb volt a világon, mint a tudatom. És a lényeg itt kapcsolódik vissza Klaudiához. Mert eddig ha lélek ügyben segítettem valakin, mindig tudtam, hogy helyes amit mondok. És olyan erőssen ragaszkodtam ahhoz, hogy nem szabad hazamennie. Most pedig elolvastam a novelláit, és meginogtam. Életemben először úgy éreztem, nincs jogom beletúrni mások magánéletébe. Jogtalanul adok tanácsot. Semmi közöm hozzá, még csak azt sem mondhatom hogy jót akarok. Csak reménykedem, hogy jobb lesz neki a mostaninál.

Végülis van közös bennem és Édában. Mind a ketten sokat szenvedtünk, és mind a ketten balfékek vagyunk...